Alkoss és hatalmas öröm fog érni abban amit te hoztál létre....

A mai rohanó, pénzhajhász világunkban hozzászoktunk ahhoz, hogy mindent tudatosan szemlélődve, szavakkal fejezzünk ki, és ezt várjuk el másoktól, illetve önmagunktól is. Úgy vélem nagy hiba...Viszont a tudatos, verbálisan elérhető részünk csupán a felszín!

Nem hatolunk mélyebbre, nem szánunk időt önmagunkra, mindenre legyintünk ami magunkkal kapcsolatos,  ezért elveszünk a mindennapokban, és a külsőségekben.

Vannak dolgok, amiket lehetetlen kimondani, beszéddel átadni. Vagy legalábbis nagyon nehéz, mert borzasztóan mélyről, a belső tudatalattiból és régről törnek elő.

Ezért olykor idegennek, vagy összefüggéstelennek tűnhetnek számunkra, és nem értjük mit miért teszünk, mit miért érzünk. Ám az idő hiányában, vagy a struccpolitika részeként, gyakran inkább csak egy legyintéssel elintézzük az egészet és egyre távolabb kerülünk önmagunktól...

Mielőtt megtanultunk volna beszélni, a képek nyelvén: szimbólumokban, érzésekben, emlékképekben gondolkoztunk.  A művészetek, mint a festés, a rajzolás, a zene és a költészet, mind-mind a lényünk legmélyéhez, az érzésekhez, a tudattalanhoz szólnak, sok esetben szavak nélkül, vagy metaforikusan. Egyetemes nyelvrendszer ez, mindenki érti a világon, nem kell hozzá egységes nyelv. Mint amikor meditálunk és teljesen kikapcsol az agy és elveszti időérzékét. Hasonló a helyzet akkor is, amikor csak befogadjuk az adott művet. Tehát nem minden esetben van szükség aktivitásra, mégis átélhetjük az úgynevezett flow-t, az áramlatélményt. Ezekben a pillanatokban a művészet eljut ezekhez az ősi és régi gyökerekhez és a katarzis révén a felszínre juttatja azokat. 

Ehhez személyre szabottan többféle eszközt is alkalmazhatunk. Épp olyan kifejező lehet a tánc, mint a szobrászat, a zenélés, a montázs vagy a rajzolás. A lényeg, hogy megtaláljuk azt az ágat, ami inspirál, vagy elindít bennünk valamit. Van olyan személy is, akiben mindegyik ott lapul és egy-egy ággal csak egy-egy valamit indít el magából. A folyamat hosszú, légy türelmes magaddal és legfőképpen kitartó, hiszen minden ember céllal jött erre a világra, az ok és a cél ott van benned, csak Te tudhatod, keresd meg és végezd el. A boldogság, az öröm melyet általa kapsz, nem marad el, hidd el, bízz magadban, hallgass a saját belső angyalodat.