Művészet?

A művészet szót ma általában szűkebb, esztétikai értelemben használjuk. Ennek a szűkebb értelmű fogalomnak azonban nincsen egységes, mindenki által elfogadott meghatározása. A szűkebben vett művészet határai nem tisztázottak, számos emberi termék határesetet jelent, amikor nehéz eldönteni, hogy műalkotásnak tekinthető-e vagy nem. 

A művészet általánosan elfogadott meghatározás szerint "a valóság visszatükrözése", a művész látásmódján átszűrve. Gyakran felmerül, hogy lehetetlen meghatározni, mi számít művészetnek, mert az ennek eldöntésére használható szempontok szubjektívek. (Teljesen egyedi, ki és mit gondol róla. Szerintem el kell fogadni az emberek véleményét.) A művészet kortalan célja minden esetben az önkifejezés kell hogy legyen és nem a manipuláció, az úgynevezett divat... a művészet nem más, mint önkifejező eszköz, mely katartikus élményt nyújt főként az alkotójának, illetve ha van befogadó közönsége, akkor nekik is.

Például Jackson Pollock festő munkái képzettség nélkül vászonra szórt és öntött festékek eredményének tűnnek, és ez sok más példa mellett rengeteg kérdést vet fel a kortárs művészetérvényességéről, főleg, amikor valamiről úgy tűnik, hogy egy hároméves gyerek is készíthette volna (ami persze nem vonja kétségbe a példaként említett Pollock elismert kortárs művészi mivoltát, csak az ilyen művek tudatosságát kéri számon a művésztől). Tehát valójában hogy mi számít művészetnek, az gyakran megállapodás kérdése. 

A művészetet gyakran a felsőbb társadalmi osztályok sajátjának tulajdonítják, amelyből mások kizáródnak. A művészet e szerint magas státuszú tevékenység, hiszen a vagyontól függ, hogy valaki tud-e műtárgyakat vásárolni és van-e ideje élvezni őket. Ez történelmileg így van. Ha valaki egyszer megnézi a Versailles-i kastélyokat vagy az Ermitázst Szentpéterváron a hatalmas műgyűjteményükkel, lenyűgözve érezheti magát a királyi vagyon láttán, és máris láthatja az állítás valóságtartalmát, hogy a művészeti tárgyak gyűjtése a gazdagok előjoga. Ugyanakkor az ezzel szemben állóknak is komoly hagyományai vannak művészi körökben. Művészek látásmódjukat "lehozták a földre" és eszközeikkel a hétköznapi világot jelenítették meg, akár még a nyomor képeit is. Erre Vincent van Gogh képei is jó például szolgálnak.

És akkor itt a cáfolatom. Mi a helyzet a népművészettel? Csodás ruhák, edények, használati tárgyak stb.

A legtöbb ember véleménye a művészetről az elfogadott sztenderdek viszonylag szűk szórásában mozog. Ez a közoktatásból és más társadalmi tényezőkből ered. A legtöbb ember nem tartott volna egy boltban kapható éjjeliedényt művészetnek Andy Warhol és Marcel Duchamp megjelenéséig, akik ilyen és ehhez hasonló jelentéstartalmú tárgyakat művészi kontextusba helyeztek és kiállították őket egy galériában, ami a tárgyakat művészi jellegű vonatkoztatási környezettel látta el. A tárgyak szemlélőinek többsége kezdetben visszautasította ezeket az asszociációkat, amíg a tárgyak maguk el nem érték a velük mint művészettel szemben támasztott feltételeket. Ehhez arra volt szükség, hogy a tárgyak beleférjenek a művészetről alkotott általános konszenzus körébe arról, hogy mi is a ma élvezett művészet. Ha egyszer eljutottak oda és nyitott szemmel megtekintették Duchamp éjjeliedényének sima fehér felületeit, megfigyelhették, hogy azok meglepően hasonlítanak a klasszikus márványszobrok formáihoz, akár így tervezte a művész, akár nem. A rekontextualizáció eme új típusa azt a kapcsolati szikrát nyújtja, amit minden művészettől elvárunk.

A művészek nagy része akarattal vagy a nélkül más múltbéli vagy korabeli művészek hatása alatt dolgozik. Ezzel szemben az egyedi művészek fejlődése olyan elvek szerint történik, hogy eszméiket a szimbólumok valamilyen sajátos alkalmazása segítségével fejtik ki. Például Vaszilij Kandinszkij elhíresült színhasználatát a festészetben ösztönző reakciók rendszerén keresztül fejlesztette ki, ahogy az idők folyamán megfigyelte és kikísérletezte a színekkel és színkombinációkkal kiváltott érzelmek természetét. Egy másik megközelítéssel Andy Goldsworthy kortárs művész ideiglenes szobrai elrendezéséhez természeti tárgyakat és anyagokat választott közvetítő eszköznek, és hogy ezek a szobrok újra testet öltsenek, annak egyetlen lehetséges útja a fényképezés.....

És az öltözködés a divat, ez is művészet nem? Önkifejezés egy hajviselet, egy karakteres szemüveg választás, vagy épp egy autó megalkotása és kiválasztása is önkifejezés. Boncolgatni lehet még a témát, azért remélem a lényeget megpróbáltam kiemelni. Szívesen várom a véleményeket ezzel kapcsolatban.