Piros Festő avagy RED-T.Painter hogy készült?

Megint elhanyagoltam a blogolást, de annyira sok dolgom van, hogy mostanában szelektál az agyam. (Mindig elfelejtem..) Újabb mandala készült el. A vicces az, hogy nem kedvelem a piros színt. Hiába a szerelem színe, vagy a tűz melengető színe. Mindig megcsodálom másokon a piros színű ruhákat, kiegészítőket, körmöket. Ám jómagam nem kedvelem annyira. Azt hiszem a piros szín viselői abszolút magabiztos emberek, akik céltudatosak és törtetőek, vagyis tudják, hogy mi kell neki, és azért a végsőkig képes harcolni. Na ezt irigylem, az ilyen típusú embereket. Akik mindenkin átgázolnak gátlástalanul nem törődve mások valódi érzéseivel. Azt elmondhatjuk, hogy az én lelkem ennek szöges ellentéte. Talán éppen ezért volt kihívás megalkotni a kék szín ellentétes pólusát a pirosat vagy inkább vöröset. Imádom a magyar nyelvet, hogy ebben is különbséget tesz, mert a piros, mint az alma egy átlagos szín, de vörös, az olyan misztikus, titokzatos, tüzes szín, amiben van spiritusz. 

Amikor nekiláttam fogalmam sem volt róla mi fog kisülni belőle, ezzel általában így vagyok. Addig csinálom, amíg hajt a vágy. Súgnak az angyalok azt hiszem, vezetik a kezem. Aztán van egy pont amikor ránézel a képre és azt mondod, te jó Ég! Ez borzasztó ..... és csinálod tovább és tovább . Csodálatos harc önmagaddal. Ahogy harcolsz saját energiáiddal. Fantasztikus töltést ad, amikor rájössz, hogy most van itt a vége, ezen már nem tudsz többet javítani és abbahagyod önmagad gyötrését. A legnagyobb kihívás egy képalkotás során nekem, hogy kiadjam magamból azt ami bennem van. Megmutassam egy olyan oldalam, amelyet csak a sorok mögött olvasók láthatnak. Gondolok az élet megpróbáltatásaira, minden napi küzdéseire. Az idő behozhatatlan előnyére.