Szülinapomra

Elérkezett a szülinapom...ha gyermek lennék azt írnám biztosan, hogy a várva várt, de az én esetemben ez már cseppet sem olyan izgalmas... Egyrészről nagyon hálás vagyok a jó Istennek, hogy így vigyázott rám, biztosan terve van még velem.. és valóban... amit nem vártam az a bizonyos megint egy évvel öregebb lettél... és persze igaz, no, de ez már még is 37... Hagyjuk inkább... és koncentráljunk a lényegre az ünnepre, hogy megszülettem anno és rohan az idő... Rájöttem, hogy még csak nem is vagyok bölcsebb, csak tapasztaltabb. A gyerekes viselkedésem időről-időre kitörni látszik, de sokkal visszafogottabb vagyok már sajnos... Pedig mennyivel jobb volt gyerekként...Szerencsés gyerek voltam, nagyon keveseknek adatik meg felhőtlen igazán boldog gyermekkor. 18 évig tartó rózsaszín ködfelhő vett körül, hála csodás szüleimnek. Remek érzés visszagondolni a gondtalan életérzésre, amikor csupa boldog pillanat veszi körül az embert. Csupa szeretet.

Ez a kép is szívem legmélyebb pontjáról jött... És bár első ránézésre talán nem olyan vidám, mégis én vagyok a szülinapom első pár perceiben. Filc és pasztell újabban ezeket részesítem előnyben, mert gyors és az időm magamra, a lelkem kifejezésére, olyan kevés mostanában...