Újrajzolni

Alkotói válság és időhiány miatt legfőképp hanyagoltam a rajzolást és a festést. Borzasztóan hiányzott már és erre csak tegnap jöttem rá. Annyira jó lenne fejleszteni képességeimet, ha lenne rá időm, de most elsősorban nem volt erőm, beteg vagyok. Remélhetőleg hamar túl leszek rajta. A lényeg, hogy lányom szülinapját egészen máshogy szerettem volna emlékezetessé tenni, ehelyett itthon ragadtunk, ágyhoz kötve. Előnye, hogy végre másik kedvenc hobbimnak is hódolhattam az alvásnak. Tényleg minden rosszban van valami jó. Mindenesetre, mivel lányunk egy igazi élő lovat kapott ajándékba, Herceget meg kellett örökítenem. Az ők kettejük kapcsolata nagyon különleges. Szerettem volna vásznon látni ezt a gyönyörű ám rafinált lovat. Haflingi csibész tényleg. Rajta lovagolni nagy öröm volt számomra, igazán kedves emlékek vannak bennem, hiszen ő volt az egyetlen ló, amin én lovagoltam. Gyakran néz így rám, mint ahogy a képen, bár a pasztellkrétával meggyűlt a bajom, mert túl vastag az apró részletek kidolgozásához. Azért talán annyira nem lett rossz, ennyi kihagyás után. Mit gondoltok?