Végre

Ez a blogvezetés, igazán nekem való lenne, ha, minden nap ráérnék, de mivel családom van, nem is olyan kis család, így nagyon szoros időbeosztásban vagyok.  Ráadásul hatalmas döntést kellett meghoznom. Ez nagyon megviselt. (Szóval viszlát pedagógia.) De végre eljutottam, arra a csodálatos pontra ahol nem érdekelt egy-két órán keresztül semmi más csak az alkotás öröme. A fantasztikus érzés mikor azt érzed eljött az Énidőm. Kaptam egy megrendelést, szerencsére nem határidős mert családban marad. De alig vártam hogy ezt a három üres vásznat megtöltsem színekkel. Az elképzelés szerint egy nappalit kell megtölteni színekkel. S mivel szabadkezet kaptam ez a legkreatívabb az egészben, nos így a ritka mákvirágra esett választásom. Családi szlogen, hogy mákvirág és pipacs ugyanaz. Pedig nem is :) Szóval hamarosan jelentkezem, addig is nézzetek körül várjátok türelmesen. Élvezzétek az apró dolgokat, mert meghatározza a boldogságotokat... Hurrá nyár!